egy kapuskirúgás után a kezdőkörben felugrok fejelni, nekem balra, de a támadás szerint jobb oldalra csúsztatom a labdát. a társam meghúzza a szélen, beíveli, mikor én a tizenhatos kis félköréhez érkezem. a bal vállamal veszem át az ívelést, 3-4 méterre jobbra és a kapu felé hullik le a labda a védő feje felett. Félfordulattal, teli rüsztel lövöm ki félmagasan a hosszú sarkot. A mezemet letépve mászok fel a szurkolóinkhoz a kerítésre, mindezt a kilencvenharmadik percben. Az éjszakai ünneplésben megint egy olyan csaj mászik rám sokadszor, akinek van csávója, nem baj, kénytelen vagyok a barátjánál biztosan vastagabb fasszal megdugni, ami felettébb boldoggá teszi. Másnap studiózom, csinálok egy szubokkal tel jungle-t ami bristolban jelenik meg a kedvenc kiadómnál. Felhív megint egy nő a múltból, én bazdmeg ezeknek vagyok az áldozata, eltanultam egy másiktól, hogy hogy kell lekoptatni, csak én nem bántom őt meg semmivel. Ennyi maradt, sakkba csak paraszt.

molekuláim idegenednek el egymástól, holmi felismerés miatt, hogy a vége után tényleg vége és persze mindenki ettől retteg. először szürkehályogot fogadok, majd vakságot. szeretni tényleg megtanulsz? lehet jobban szeretni valakit mint magadat? lehet sokrétűen szeretni valakit, nem csak önző módon, mártírként, hanem többféleképpen, amikor tényleg érzed, hogy jó vagy hozzá? miért nem szóltatok, hogy ez van, ez megjön, hogy aztán ne lehessen gyakorolni, hogy újra lefedjen a szürkehályog? miért nem úgy találtátok ki, hogy ha eddig nem is, de egyszer jókor jó helyen legyen ez? miért érzem a férfiműködésemet maximumon? meg kellett érni rá? ilyen későn érek? kellett hozzá egy lény, aki tényleg speciális számodra, belespriccel a hasadba a hormon és mindentől óvni akarod, persze közben látszik, hogy amúgy is óvandó. mondom, hogy nem fáj.